Munka közben,  Utazás

India – modell szemszögből 02

Namaste!

Ebben a bejegyzésemben az Indiában való modellkedésemről szeretnék mesélni nektek.

Hol is kezdjem? Három hónapot nem is tudom, hogy lehet egy posztba sűríteni, így arra jutottam, hogy többféle témára osztom a kint töltött időszakot.

Azt már az előző bejegyzésemben elmeséltem, miért épp Indiába utaztam. Most arról mesélek, hogy milyen volt az élet kint.
Nagyon sok jó emlékkel és élménnyel tértem haza Indiából. Reméltem, hogy jól fogom magam érezni, de, hogy ennyire megszeretem, azt nem gondoltam.

A külföldön való modellkedés több szempontból is nagyon jó dolog. Utazhatsz a nagyvilágban, új barátságokat köthetsz a világ különböző tájairól érkező emberekkel, megismerhetsz más kultúrákat, valamint új tapasztalatokkal gazdagodhatsz. Számomra most ez volt a fő cél, és persze pénzt keresni.
Sajnos utóbbi most nem jött össze, de nem vagyok csalódott, hiszen tudom, hogy ez benne van a pakliban. Sőt örülök, hogy belevágtam, és egészen biztosan örök élmény marad…

Bulizásokban

 

Indiában igazán kedvesek az emberek. Nagyon örültem, amikor megkérdezték honnan jöttem, és majdnem mindenki tudta hol van Magyarország és, hogy Budapest a fővárosa.

Az utolsó vacsorám Indiában

Indiában azért is jó dolgozni, mert nem csak tizenévesekkel vannak tele az ügynökségek, így nem éreztem rosszul magam. Én az egyik legjobb ügynökséghez kerültem. Mindenki iszonyú kedves volt és barátságos, sose felejtem el őket. Bármi problémám volt, segítettek, ahogy tudtak. Igazából ez nem egy szimpla ügynökség, hanem egy kis család.

Mumbai-ban olyan különböző modell munkák vannak,mint lookbook, webshop, kampány fotózások, divatbemutatók és rengeteg reklámfilm, mivel ott van Bollywood. Az első reklámfilm castingomon, annyira kellemetlenül éreztem magam, izgultam és mivel nem vagyok egy nagy színész pacsirta, ezért zavarban voltam. Tudtam, hogy majd belejövök és a végén még élveztem is. Sokat fejlődtem e téren, amit talán itthon majd tudok is kamatoztatni. Egész sok munkám volt kint. Sajnos sok képanyagot még nem kaptam meg, de remélem mihamarabb látok belőlük valamit.
Egy jó tanács annak, aki tervez Indiában modellkedni: mindig érdemes elkérni a fotós számát, hogy addig tudj írogatni neki, amíg el nem küldik a fotókat.

Itt is, mint a legtöbb helyen sofőr fuvarozza a modelleket a castingokra és a munkákra, bár a hazajutást már magunknak kellett megoldani, a szeretett kis riksával.

Sokféle stúdióval volt szerencsém találkozni… Volt, ami szép, modern és tiszta volt, viszont volt egy pár, igazán gyomorforgató. Előre felkészítettek, mielőtt kimentem, hogy lesznek ilyenek és ez ott természetes. Szerencsére nem akadtam ki nagyon, és viszonylag gyorsan sikerült túltennem magam egyes mellékhelyiségek állapotán… Én nem mondom magam kényes típusnak, de azért néha én is meghökkentem egy-egy pillanatra.

Indiában az emberek iszonyú lassan dolgoznak. Muszáj volt nekem is átvennem azt a tempót, mert különben megőrültem volna. Aki ismer, tudja, hogy én pont az ellentéte vagyok a lassúságnak.

Másfél hónapot töltöttem a nagy forróságban aztán másfelet az monszun időszakban. Mindkettő igazán érdekes volt. Várost nézni nem nagyon tudtam, vagy a környéken elmenni körbenézni, mivel ott minden casting az utolsó pillanatban lett kitűzve. Emiatt szinte sosem tudtunk a modell társaimmal városnéző túrára menni, mert mindig félig haptákban álltunk, mikor kell épp menni valahova. Volt, hogy hazamentünk egy egész napos válogatásról, felmentem a tetőre pihenni, napozni, amikor hívtak, hogy 10 perc múlva legyek kész, mert új casting van. Azt a kapkodást és sminket képzelhetitek. Viszont mindenhez hozzá lehet szokni, ahogy ehhez is.

Az apartman kifejezetten jó volt, főleg ahhoz képest, hogy Indiában volt. Mázlim volt, mert amikor megérkeztem csak egy lány lakott a lakásban és tudtam szobát választani, olyat amihez külön fürdőszoba tartozott. Természetesen az első nap kitakarítottam magamnak az egész szobát és a fürdőszobát, mivel két fiú úgy hagyta ott, hogy … Függönyt mostam, WC-t pucoltam, mi egyéb. Nekem kell, hogy jobban magaménak érezzem, azt a teret, ahol élek és természetesen nem bírok koszban élni…

A nagy szegénység és a luxus egyvelege, amit kint láttam, a kosz, az őrült közlekedés, az érdekes szokások, a kedves emberek, mind Indiához tartoznak, ezek nélkül már nem is lenne az ami. Őszintén, bármikor visszamennék. A következő bejegyzésekben részletesebben is megpróbálom átadni azt, amit Indiában tapasztaltam, de igazán úgyse tudom, mivel, ezt átélni kell. Emellett a pozitív tapasztalataimat, élményeimet is szeretném majd kifejteni nektek, hiszen mint már a cikk elején is írtam, abból is jutott bőven.

Brigi

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük