India – Indulás 01

Sziasztok!

Tudom, elég rég óta nem készítettem bejegyzéseket, de most végre újra itt vagyok. November óta sok minden történt velem, sokat dolgoztam otthon és külföldön is. Decemberben elhatároztam, hogy ebben az évben hosszabb időre külföldre szeretnék utazni és modellkedni. Rájöttem mennyire gyorsan telik az idő, és egy év milyen hamar eltelik. Ha belegondolunk, még csak most kezdődött ez az év is, de már itt a nyár. Emiatt döntöttem úgy, hogy amíg van lehetőségem modellként világot látni és külföldön dolgozni, ahhoz most kell lépnem. Megírtam ezt az otthoni ügynökségemnek, hogy keressenek nekem egy jó helyet, ahol szeretnének velem dolgozni. Kellett egy-két hónap mire minden anyagomat a világ minden részére kiküldték, végül így kerültem én Indiába. Miért pont India? Mindenki ezt kérdezte tőlem, amikor szóba került az utazásom. Egyszerű volt a válasz. Ez az a hely, ahova nem kell feltétlenül nagyon vékony csípővel rendelkezni.

Gyönyörűm is velem szeretett volna jönni

Sok mindent kellett elintéznem az utazás előtt. Útlevelet csináltatni, vízumot intézni, biztosítást venni, beoltatni magam, hogy nehogy elkapjak valami komoly betegséget, plusz bevásárolni mindenféle orvosságot, ha netán mégis lebetegszem. Sok-sok teendője van az embernek, ha három hónapra elutazik.

Őszintén szólva, most így 24 évesen érzem azt, hogy elég érett vagyok ahhoz, hogy kibírjam ennyi ideig a családom, barátom és barátaim nélkül. Pár éve, Isztambulban nem éreztem jól magam, de minden ember más. Vannak olyan modellek, akik 14 éves koruk óta utaznak a világban, nekem ez nem ment volna. Most viszont elhatároztam magam és tudom, hogy szükségem van erre, mielőtt kiöregszem a szakmából. Nem szeretnék haragudni magamra, amikor majd idősebb leszek, hogy nem használtam ki egy olyan lehetőséget, ami sok embernek nem adatik meg.

Eredetileg úgy volt március elején indulok, de a vízum beszerzése több időt vett igénybe, ezért csúszott az utazásom 4 hetet. Nagyon izgatott voltam, mikor indulok. Aztán, egy nap kaptam az üzenetet, hogy “Holnap megy a gép.” Volt fél napom bepakolni és elköszönni mindenkitől, de minden jól sikerült.

Utazásom napja

Szerencsére nem a hajnali órákban indult a repülő. Mindkét bőröndömet sikerült teljesen telepakolni, de 3 hónapra azért érthető, hogy sok dolgot visz az ember.
Anyukám vitt ki a reptérre, miután feladtam a bőröndöm, el is köszöntünk egymástól.
A repülőút 12 óra volt, egy átszállással Isztambulban. Szeretem ezeket a repülőutakat, mert finom ételt kapunk a gépen és lehet filmet nézni. Amikor megérkeztem Mumbaiba épp kelt fel a nap, a bookerem a reptéren várt rám és már akkor nagyon szimpatikusnak tűnt.

Első benyomásom Indiáról

Az a rövid 15 perces út a napfelkeltében, amíg a szállásra mentünk igazán különleges volt számomra. Sok ember mesélt nekem Indiáról, aki volt már itt, ezért tudtam mire számítsak, de amikor az ember itt van, az teljesen más. A reptérről kijövet, úgy csapott meg a párás meleg, hogy ilyet még nem éreztem. A levegőt szúnyogriasztóval fújták tele, emiatt igazán érdekes szaga volt a levegőnek. Úton a szállásra láttam azokat a tipikus filmben szereplő, nagyon szegény épületeket. Igazából nem is volt egy pozitív képem az első nap után erről a helyről, de mégis valamiért szerettem. Nagyon más világ az itteni, de pont emiatt van, egy nagyon különleges érzése az embernek. Többen mondták nekem, valaki vagy szereti Indiát az elejétől kezdve, vagy el akar menni minél hamarabb. Szerencsére én az első csoportba sorolhatom magam. Boldog vagyok, hogy így határoztam és kijöttem “élni” Mumbaiba (ha csak 3 hónapra is).

A következő posztomban mesélek nektek az első itt töltött hónapomról, eddigi munkáimról és élményeimről.

Remélem várjátok már.

Brigi